Elég érdekes a megítélésem a városban… vannak, akik imádják az edzéseim, és az elveim, vannak, akik túl keménynek tartanak, és vannak, akik ódzkodnak attól, hogy egyáltalán eljöjjenek kipróbálni. Ez így rendben is lenne, hisz az, aki mindenkinek megfelel, annak nincsenek elvei, az mindenkihez igazodik, az minimum kétszínű. Pont.

Mégis, most elmagyarázom, hogy miért követelek Tőletek, és miért nem elégszem meg azzal, ha teljesítitek az aznapi penzumot. Sokszor hallom az edzések során, hogy: – de akkor nem tudom megcsinálni, – akkor nem érek a végére, – ahhoz hiányzik az izmom, – holnap, akkor meg sem tudok mozdulni, – á, ezt képtelen vagyok megcsinálni, stb, stb.

Aki hozzám eljön, azzal én általában közlöm, hogy itt kemények az edzések, jó a hangulat, és nincs elvárás. Csak érezd jól magad, a többit én menet közben megoldom. Azért vagyok. Úgyis kihajtom belőled a sz..t is! De csak a jó értelemben. Nekem is nagyon sokat kell még tanulnom, de a közel húsz év, amit az emberek edzésével töltöttem, megtanított arra, hogy tudjam mennyi az elég, mennyi, ami hasznos, és mi az a határ, amit nem szabad átlépni. Ez különböztet meg egy egyszerű hajcsártól. Mégis sokszor ezt érzitek. Miért? Nagyon egyszerű. Mert én nem csak a testet szeretném fejleszteni a vendégemen, hanem azt szeretném, hogy megértse, elsajátítsa, magáévá tegye a gondolataimat, az edzéshez való hozzáállásról.

Nagyon fontos, hogy megértsük, az edzés nem verseny, nem megcsinálni kell, nem teljesíteni, hanem kivenni belőle a legtöbbet. Mindig többet, és többet fog adni, csak el kell venni. Mikor például adok egy nehéz súlyos feladatot, idő, és ismétlésszám meghatározással, akkor rendszeres kérdés, az hogy mekkora legyen a súly? Erre azt szoktam válaszolni, hogy akkora, amivel nem tudod teljesíteni, amit kértem. Hisz ha olyat kérek, amit simán megcsinálsz, akkor az csak gyakorlás, és biztosan a komfortzónádon belül fogsz lézengeni. Attól meg engem a hideg ráz. Vagy a fekvőtámasz.

Nem érdekel, hogy mennyit csinálsz meg a feladatból! Csak az, hogy mennyire szabályos, és hogy mennyire akarod! Nekem elég ennyi. A többi jönni fog! Nem az a baj, ha a nagyobbacska súly miatt megállsz, hanem az, ha egy számodra könnyebb súllyal lézengsz, és azzal álltatod magad, hogy edzettél. Ne pazarold az időd, a pénzed, az energiád! Gyere le, halj meg, és boldogan fogsz felállni minden alkalommal. Hál Istennek egyre többen vannak, akiktől már rendszeresen azt látom, hogy edzés közben majdnem meghalnak, szenvednek, izzadnak, de a végén a büszke mosolyt, az elégedettséget nem lehet nem észrevenni az arcukon. És ilyenkor én is feltöltődöm. Mert ez az, amiért csinálom.